Nézd, az utca tele emberekkel,
A kalapban gyűl a pénz,- „ezerrel”,
Nézd, egyik csodál másik kinevet…
mi másképp gazdagszunk - ehelyett...

Te táncolsz, míg én gitárt pengetek!
Tojással dobálnak? - Elkapom mindet!
Mint szobrok megállunk játszva – hősöket…
Púder takar, mozdulatlan - lecsukod szemed...

A ritmus hív, a zene vezet minket,
Ha mezítláb vagyok, csak nézem a földet...
Nem akarok olyan kétes dolgokba lépni!
A plénum tapsol, - és duónkat szemléli..

A hangszert kapd hát hamar fel!
A figurát, frizurát, nem ronthatjuk el!
Break dance helyett pár laza mozdulat,
nem figyeljük, hogy megtelt-e a kalap...

Ha hideg van, bebújunk egy meleg
– bárba...
Ki akar rántottát? Csak mi fakadjunk dalra!.
A tojásokat talán megsütik nekünk...
Élő-zene lesz - jól járnak velünk...

A tér közepén ott állunk, mindenki bámul,
Az utca színpad, gyere - a zene ejtsen rabul!
Néznek, csodálnak, elmosolyodnak...
én körülötted, köröttünk a világ foroghat!

Tánc, zene, szobor, - rajta improvizálj!
Ez a koncertünk! Felejtsd el, ami fáj!
Nevess, dalolj, szóljon az ének!
A játék hatalom!
Hívj a zene szerelmesének!