Hilda jógázik... 1/2.) (Vers - H Gábor Erzsébet)
This hybrid song weaves Country-Pop guitar licks with playful Bossa Nova and Latin-Pop rhythms, accented by theatrical Kabaré Rock piano and brass. At a moderate pace, a deep, slightly hoarse female vocalist delivers each word with stage-like clarity. The arrangement defers to her lead, instruments painting subtle moods beneath her expressive delivery. Cheery mixed choir harmonies accentuate choruses, adding warmth and self-aware charm to the cabaret vibe while maintaining clarity and ensemble color. This humorous poem features a heroine doing yoga on her head, who bravely embraces herself. Hilda doesn't care about the mockers - she responds to every mockery with self-irony, cheerfulness and good humor. The poem speaks with lovable playfulness about self-confidence, body image, and how life is full of joy if you learn to laugh at yourself. Energetic, smile-inducing lines that will cheer up the reader at any time.
Hilda jógázik... 1/2.) (Vers - H Gábor Erzsébet)
This hybrid song weaves Country-Pop guitar licks with playful Bossa Nova and Latin-Pop rhythms, accented by theatrical Kabaré Rock piano and brass. At a moderate pace, a deep, slightly hoarse female vocalist delivers each word with stage-like clarity. The arrangement defers to her lead, instruments painting subtle moods beneath her expressive delivery. Cheery mixed choir harmonies accentuate choruses, adding warmth and self-aware charm to the cabaret vibe while maintaining clarity and ensemble color. This humorous poem features a heroine doing yoga on her head, who bravely embraces herself. Hilda doesn't care about the mockers - she responds to every mockery with self-irony, cheerfulness and good humor. The poem speaks with lovable playfulness about self-confidence, body image, and how life is full of joy if you learn to laugh at yourself. Energetic, smile-inducing lines that will cheer up the reader at any time.
Lyrics
Azt kérdezed mit csinálok?
Hogyha kell, hát fejre állok,
jó a jóga, egészséges,
bár tornából elégséges
voltam mindig, de azóta,
öröm lett a tornaóra.
Így lazítok fejen állva,
oly biztosan, mint a szálfa,
nem számít a súlyom, pedig
olykor néha kedvem szegik,
a soványak gúnyolódnak,
elég gyakran odaszólnak;
„tejcsárdába nem kell menned,
tőgyed, mint a teheneknek,
sonkát sem kell venned soha,
nyakad mint a sertéstoka!”
Így csúfolnak, na de nekem
van magamhoz való eszem!
Nem mondom, hogy: - te kis keszeg,
én legalább jókat eszek,
te meg koplalsz, mindig böjtölsz -
irigy vagy rám, azért görcsölsz,
szeretnél te ilyen keblet,
de tenéked soha nem lesz!
A lét csoda, csupa öröm,
barátom a zsírosbödön,
és a szaftos, rezgő husi -
kinek kell a lájtos szusi?
Boldog vagyok, s nagyon nyugodt,
fejen állni így is tudok.
A lét csoda, csupa öröm,
barátom a zsírosbödön,
és a szaftos, rezgő husi -
kinek kell a lájtos szusi?
Boldog vagyok, s nagyon nyugodt,
fejen állni így is tudok.
Boldog vagyok, s nagyon nyugodt,
fejen állni így is tudok.