[verse1]
Télen, nyáron, mindig, hosszú éveken át,
Enyhén sütött a Nap, de mosolygott reád,
Be-beárnyékolta időnként egy felhő,
Néha féltél is, hogy elered az eső.
[chorus]
Valóra vált egy nap a hosszas félelem,
Kibukott az eső, sötétlő fellegen,
Ám egy lanyha szellő azt odébb lökdöste,
S kacagott, ragyogott drága Nap fölötte.
[verse2]
Tűzött rád vidáman, mint még soha eddig,
Melengetett, óvott, s te remegtél megint,
Ama félelemtől, hogy soká nem tarthat
Ez az éltető kép, és nagy vihart hozhat.
[pre-chorus]
És egy csúf hajnalon, tolakodó felhő,
Eljött ismét hozzád. Sötét lett az erdő.
Villámokat szórva feletted cikázott,
Haragosan nézett, s a ruhád megázott.
[verse3]
Hosszú-hosszú hetek, és hónapok teltek,
S felváltotta végre egy aprócska felleg.
A drága, áldott Nap csak ritkán akarja,
Előbukkan kicsit, majd felhő takarja.
[bridge]
Enyhén, bárgyún néz le, terád, kicsi pontra,
Egy felhő takarja el, újra, és újra.
Meddig tarthat ez még? Mért ilyen kis gonosz?
És az édes napfény meleget mikor hoz?