Szerdán szirmokat szórt szerteszét,
Szégyenlősen szóltam – szokatlan…

Szertelenül színes szalmakalapban,
Szívószállal szódavizet szürcsöltünk.
Szófára szökkent, szónokolta; szeret.

Szemlesütve, szórakoztam szavain…
Szellemes, szoknyapecér - sziszegtem…

Szánalmas szenvelgést szeretnék-e?
Száraz, szende-szűzként szerepeljek?

Szeme szélén szarkalábak szövődtek…
Szótlan szenvedéllyel szemeztünk…
Szemeink szikrája szerelmünk szócsöve.

Szava szent! Szívem szapora, szeret!
Szavamra szeretem személyiségét.
Szürkéskék szemét, száját, szép szakállát…
Szimplán széttárom szívem; szeressen!

vers ©2019