Axiómát írsz,

hogy örök az emlék,

de ha nincs, ki idéz, minden hamuvá ég.

„Kés nélkül nincs él” – mormolod magadban,

Titok sincs többé, hisz megfejted lassan.

Hitben, tehát

ne keress logikát,

ami a szívben van az jön át...

Csodát vársz, mert nincs más,

De nélküle elveszünk, kell a látomás!

Elmúlik minden, ez a nagy valóság.

Gyógyulsz hidd, bízz, - ez a mi csodánk.

Ha nincs közös cél, össze nem tartozunk.

Tagadunk, gyászolunk, s el is bukunk.

Elmúlik minden, ez a nagy valóság.

Gyógyulsz hidd, bízz, - ez a mi csodánk.

Ha nincs közös cél, össze nem tartozunk.

Tagadunk, gyászolunk, s el is bukunk.

Aki nem érzi, az nem is érti,

gyógyszerhez nyúl, így félelmét védi.

Tudni kell; minden romlik majd elhull,

van, hogy tudatosság helyett túlzásokba fúl.

Védd magad, érték maradsz, s leszel,

Ameddig élsz, jobb, ha megelégszel

Nem te veszítesz, ők vesztenek el,

Írj, játssz, vesd papírra, énekelj!

Elmúlik minden, ez a nagy valóság.

Gyógyulsz hidd, bízz, - ez a mi csodánk.

Ha nincs közös cél, össze nem tartozunk,

tagadunk, gyászolunk, s el is bukunk.

Elmúlik minden, ez a nagy valóság.

Gyógyulsz hidd, bízz, - ez a mi csodánk.

Ha nincs közös cél, össze nem tartozunk,

tagadunk, gyászolunk, s el is bukunk.

Védd magad, s a világ meglát!

Érték vagy, amíg benned él a vágy.

Nincs örök emlék, sok biztos ígéret,

De élsz, míg benned

akarat ébred.