Verze 1 (12 sor)

Egész évben húztam, mint az állat, nem volt kérdés,

Reggel csörgött az óra, este még bennem az égés.

Excel-táblák közt nőtt fel a gerincem, nem mese,

Mosolyogtam meetingeken, miközben belül reccsentem szét.

Célok, KPI-ok, vállalati áhítat,

„Csapatban gondolkodj”, közben csapat szinten fáj a hát.

Én vittem a tempót, ha dőlt a szar, ott álltam,

Nem kérdeztem miért, csak csináltam, basztam, vállaltam.

Azt mondták év végén majd jön a megbecsülés,

Nem pénz kell, csak jel, hogy ember számít, nem fül és gép.

Aztán csilingel a csomag, szalag, papír, remény,

Benne a válasz: gesztenyés bejgli, bazdmeg, ennyi én.

Refrén (8 sor)

Megint az a kurva bejgli, tudod, ünnepi csoda,

Egész év vérrel írt sor, jutalom egy falat kaja.

Beletörődöm csendben, mert mit tehetnék mást,

Lenyelem, mint mindig, ez itt a vállalati gyász.

Megint az a kurva bejgli, legalább fahéjas,

Szép gesztusnak hívják, miközben szívem leépül, fáradt.

Elfogadom, mosolygok, de belül ordít a szám,

Hogy ennyinek néztek, hát a kurva anyátok, talán.

---

Verze 2 (12 sor)

Nem vagyok hálátlan, csak nem vagyok vak se,

Látom ki mit kap, ha fent ül, nem lent gürcöl napestig.

Motivációs plakát a falon, üres szó,

A valóság meg hideg, mint a kávé hétfőn nyolckor.

Értékrend PowerPointban, ember Excel-sor,

Ha túl jól teljesítesz, kapsz még több melót, gratulálok.

A prémium nálatok filozófiai kérdés,

Nálam meg hó vége van, matek, nem költészet.

Karácsony a szeretet, mondjátok fennhangon,

Én meg számolom, mennyit ér nálatok egy év hajtásom.

Nem sírok, csak rögzítem ezt a pillanatot,

Amikor egy bejgli elmondja, hol a helyem, baszod.

Refrén (8 sor)

Megint az a kurva bejgli, tudod, ünnepi csoda,

Egész év vérrel írt sor, jutalom egy falat kaja.

Beletörődöm csendben, mert mit tehetnék mást,

Lenyelem, mint mindig, ez itt a vállalati gyász.

Megint az a kurva bejgli, legalább fahéjas,

Szép gesztusnak hívják, miközben szívem leépül, fáradt.

Elfogadom, mosolygok, de belül ordít a szám,

Hogy ennyinek néztek, hát a kurva anyátok, talán.

---

Verze 3 (12 sor)

Leszek én még türelmes, mint a poros akták,

Amiket évekig tologatnak, míg el nem ásják.

Megtanultam: a rendszer nem gonosz, csak rideg,

Te vagy benne a csavar, ha kopik, majd kicserélnek.

Mégis fáj, mert emberből vagyok, nem státuszból,

És minden bejgli emlékeztet, hol a határ a szóból.

Beletörődöm, igen, ez a túlélő mód,

Nevetek rajta, mert ha nem, akkor szétmar a düh és a kód.

Idén fahéjas, hát fejlődik a világ,

Apró lépés a semmibe, tapsoljunk, nagy csodák.

Megeszem, lenyelem, mint az összes évet,

De tudd: nem felejtek, csak csendben jegyzetelek.

Refrén (8 sor)

Megint az a kurva bejgli, tudod, ünnepi csoda,

Egész év vérrel írt sor, jutalom egy falat kaja.

Beletörődöm csendben, mert mit tehetnék mást,

Lenyelem, mint mindig, ez itt a vállalati gyász.

Megint az a kurva bejgli, legalább fahéjas,

Szép gesztusnak hívják, miközben szívem leépül, fáradt.

Elfogadom, mosolygok, de belül ordít a szám,

Hogy ennyinek néztek, hát a kurva anyátok, talán.

Refrén (8 sor)

Megint az a kurva bejgli, tudod, ünnepi csoda,

Egész év vérrel írt sor, jutalom egy falat kaja.

Beletörődöm csendben, mert mit tehetnék mást,

Lenyelem, mint mindig, ez itt a vállalati gyász.

Megint az a kurva bejgli, legalább fahéjas,

Szép gesztusnak hívják, miközben szívem leépül, fáradt.

Elfogadom, mosolygok, de belül ordít a szám,

Hogy ennyinek néztek, hát a kurva anyátok, talán.