(Verze 1 (12 sor))

Reggel tükör, hideg neon, a város rám se néz

Ugyanaz a flow a tüdőmben, mégis idegen a rész

Kézfogások csúszósak, tekintetek számlálnak

Nem kérdik mit érzek, csak mennyit ér a vállam

Zsebben az igazság, fejben a baj

Ha nincs rajtam ár, a csendem a zaj

Tanultam csendben túlélni, humorral fedni a kárt

Röhögök rajtuk pimaszul, miközben mar

Szofisztikált a nyomor, elegáns közöny

Nyakkendős empátia, műanyag könny

A múltam karcol, de mosolyt teszek rá

Mert itt a szerep fontosabb, mint aki azt játsz már

(Refrén (8 sor))

Kibaszott Deák Feri a homlokomon, ragyog a címke.

Hirtelen mosoly minden arcon, mintha régi cimborám lenne.

Ugyanaz a szív dobog, csak az árfolyam beszél ma.

Papírfeczni az isten, a lelket meg lekéri a rendszer.

Ha pénz a nyelv, folyékony lettem, értik minden szavam.

Ha nincs rajtam, néma maradok, üres a hangom, fal van.

Nem lettem több, csak eladhatóbb a bőröm.

Ez a sztori: címke dönt, nem az, aki mögötte él.

(Verze 2 (12 sor))

Ha feltűzöm a húszezrest, hirtelen víájpí

Nyílik az ajtó, nő a zaj, jön a „bro, mi a deal?”

Ugyanaz a hang, mégis tapsol a tér

Mintha a papír tanítaná, mit ér az emberi vér

Szarkazmus csöpög, mint olcsó parfüm

A viccem üt, mert a pénz adja a ritmust, a kürtöt

Elgondolkodtat? Persze, de gyorsan felejtenek

A like gomb könnyebb, mint kezet nyújtani, embernek

Nyomaszt a felismerés, szívbemarkoló

Hogy sztár az lettem, nem jobb, csak eladható

Káromkodnék halkan, de tisztára mos a píár

A flow ugyanaz, csak a címke csinál karriert már

(Refrén (8 sor))

Kibaszott Deák Feri a homlokomon, ragyog a címke.

Hirtelen mosoly minden arcon, mintha régi cimborám lenne.

Ugyanaz a szív dobog, csak az árfolyam beszél ma.

Papírfecni az isten, a lelket meg lekéri a rendszer.

Ha pénz a nyelv, folyékony lettem, értik minden szavam.

Ha nincs rajtam, néma maradok, üres a hangom, fal van.

Nem lettem több, csak eladhatóbb a bőröm.

Ez a sztori: címke dönt, nem az, aki mögötte él.

(Verze 3 (12 sor))

Lehet nevetni rajtam, vicces a kép

De a poén mögött csontig ér a kés

Ha leveszem a papírt, visszazuhan a zaj

Ugyanaz az ember, mégis kevesebb a haj

Empátia mérlegen, kilóra megy

A lelkiismeret akciós, ma kettőt egyért

Genyó a rendszer? Ja. De mi etetjük kézzel

Hagyomány lett a pénz, mint imádság, csendben

Innovatív a pofám, dobozon kívül

De doboz kell, hogy beférjek belül

A kerek egész sztori itt zárja a sort

Nem a Deák Feri él bennem – én vagyok ott

(Refrén (8 sor))

Kibaszott Deák Feri a homlokomon, ragyog a címke.

Hirtelen mosoly minden arcon, mintha régi cimborám lenne.

Ugyanaz a szív dobog, csak az árfolyam beszél ma.

Papírfecni az isten, a lelket meg lekéri a rendszer.

Ha pénz a nyelv, folyékony lettem, értik minden szavam.

Ha nincs rajtam, néma maradok, üres a hangom, fal van.

Nem lettem több, csak eladhatóbb a bőröm.

Ez a sztori: címke dönt, nem az, aki mögötte él.

Kibaszott Deák Feri a homlokomon, ragyog a címke.

Hirtelen mosoly minden arcon, mintha régi cimborám lenne.

Ugyanaz a szív dobog, csak az árfolyam beszél ma.

Papírfecni az isten, a lelket meg lekéri a rendszer.

Ha pénz a nyelv, folyékony lettem, értik minden szavam.

Ha nincs rajtam, néma maradok, üres a hangom, fal van.

Nem lettem több, csak eladhatóbb a bőröm.

Ez a sztori: címke dönt, nem az, aki mögötte él.