[Verse 1]
Én vagyok a szikra a száraz avarban,
A nyugtalan láng, mi táncol a falon.
Mindenem éget, ha túl közel érnek,
Vörös az éjjel az ablakomon.
Nem tudok várni, csak felemészteni,
Amihez hozzáér a forró kezem,
De fázom a sötétben, ha kialszik minden,
És várom, hogy valaki rátaláljon a szívemre bent.

[Verse 2]
Én vagyok a folyó, mi halkan kanyarog,
A mélyben feszülő, hűvös nyugalom.
Átfolyok rajtad, ha engeded nekem,
S elmosom mindazt, mi fájni fog.
Nem akarom oltani a fényedet soha,
Csak körbeölelni, mint partot a tó,
Lassú vagyok, mint az éjféli dagály,
S a mélységem csendje neked való.

[Chorus]
Mert a tűz és a víz, ha összeér,
A világ megáll egy pillanatért.
Nem harc ez, csak egy furcsa tánc,
Felszálló pára, ezer vallomás.
Te égetsz, én hűtelek,
Egymásban lelünk menedéket.

[Verse 3]
Parázs vagyok a talpad alatt,
Veszélyes fény, mi utat mutat.
Eső vagyok az arcodon,
Hogy ne fájjon annyira a holnapod.

[Long Melodic Instrumental Solo]

[Bridge]
Gőz és füst, mi az égig ér,
Ahol a láng a hullámmal összeér.
Ne félj tőlem, én sem féllek,
Így kerek ez az egész élet.

[Chorus]
Mert a tűz és a víz, ha összeér,
A világ megáll egy pillanatért.
Nem harc ez, csak egy furcsa tánc,
Felszálló pára, ezer vallomás.
Te égetsz, én hűtelek,
Egymásban lelünk menedéket.

[Outro]
Én a láng...
Én a víz...
Mi ketten... az egész.

[End]